Néha megy a hasa, és nem múlik. Mi lehet az?

2015. október 26. 11:35  •  Szerző:
cat-mia-703410_1920

A kutya- és macskatartást ellenzők egyik fő érve az, hogy bizonyos állatbetegségek az emberre is veszélyt jelentenek (ezeket hívja a szaknyelv zoonózisnak). A giardiázis (ejtsd: dzsardiázis) az ember egyik leggyakoribb, egysejtű élősködő okozta bélfertőzése.

A giardiázis okozója

A kórokozói olyan ostoros véglények (a giardiák), melyek a háziállataink bélcsatornájában is gyakori „vendégek”: becslések szerint a tüneteket nem mutató kutyák tíz százalékában megtalálhatók, míg a hasmenésben szenvedő kutyák négy-huszonnégy százaléka, a kutyakölykök harminc-ötven százaléka fertőzött. A betegség többnyire tünetmentes, ám egy évesnél fiatalabb kutyáknál ennek ellenkezőjére is látunk példát: az állat lesoványodik, bágyadt, étvágytalan, szőre fénytelen. Macskáknál is gyakori. Nyálkás-véres visszatérő, hetekig tartó hasmenésük van, mely a hagyományos antibiotikum kezelésre nem gyógyul. Jellemző, hogy a tünetek szénhidrátdús táplálék fogyasztását követően, valamint szteroid- vagy antibiotikum-tartalmú gyógyszerek adására súlyosbodnak. A tünetek hasonlítanak sok egyéb kórokozó által okozott bélfertőzésre, ezért feltétlenül forduljunk állatorvoshoz, aki laboratóriumi vizsgálattal tisztázza az okot és meghatározza a hatékony gyógykezelést.

A fertőzés forrásai

A házi kedvencek ürülékéből származó giardiák emberi fertőzés forrásai lehetnek. Mindazonáltal a közvetlen, emberről emberre történő átvitel sokkal gyakoribb, mint az állatról emberre terjedő fertőzés. Az ember főként szennyezett ivóvíz közvetítésével fertőződik, vagy – ritkábban – élelmiszerek, edények, illetve piszkos kéz révén. A kórokozó cisztái viszonylag ellenállók, nedves környezetben hónapokig is életképesek maradnak. A vezetékes víz szokványos klórozása nem semmisíti meg a cisztákat, emiatt a giardiázis világszerte az egyik leggyakoribb, ivóvízzel terjedő betegség. A csecsemők és kisgyerekek elsősorban még fejletlen immunrendszerük, a várandósok az állapotukkal járó csökkent védekezőképesség miatt fogékonyak rá. Azok a betegek is fokozottan veszélyeztetettek, akiknek nem működik kielégítően az immunrendszerük. A háziállattól való fertőződés kockázata nagyobb, ha kedvencünk még kölyök, vagy ha több állatot is tartunk, illetve ha szakmánkból kifolyólag foglalkozunk állatokkal.

Megelőzés

Az olyan egyszerű higiéniai rendszabályok, mint az alapos takarítás, a gyakori kézmosás, a kutyaürülék rendszeres összegyűjtése és eltávolítása, vagy macskák esetében a gyakori alomcsere, már önmagukban is hatékonyan csökkentik az állattól történő emberi fertőződés valószínűségét. Fokozottan oda kell figyelni a kisgyermekek és az állatok érintkezésére: a kíváncsi, mindent megkóstoló, az állattal esetleg bensőséges viszonyban élő tipegő különösen „esélyes” a fertőzésre.