Radar „újra otthon”

2016. augusztus 31. 12:21  •  Szerző:
02

Van-e nagyobb boldogság egy nevelőgazdi életében, mint újra megpillantani neveltjét néhány hónap elteltével? Van bizony! Ha lehetőséget kap rá, hogy egy hétre haza is viheti magával.Radar kiképzőjének is szüksége volt nyári szabadságra és erre az időszakra lehetőséget kaptam rá, hogy visszafogadjam szeretett kutyusomat. Persze nem ment olyan egyszerűen a dolog, mivel pont erre a hétre vártuk haza az új vakvezető palántát, Only-t. Előzőleg a két kutya már össze lett szokatva a kiképzők által, így azt gondoltam, mit nekem két kutya, elbánok én akár öttel is! Nos, nem egészen így történt.

Radar kitörő örömmel fogadott minket a kutyasuliban és boldogan ugrott a kocsiba. Érezte, hogy most ő is nyaralhat egy kicsit. Kissé gyanakodva nézett ránk, hogy miért cipelünk magunkkal egy két hónapos szőrgombócot, de túl izgatott volt ahhoz, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson neki. A liftben felfelé menet már egyértelműen látszott rajta az aggódás és kezdte felfogni, hogy nem egyedül érkezik hozzánk. Only, mint minden frissen érkezett kiskutya csodálkozva tekintett körbe a lakásban és nagyon boldog volt, hogy egy kutyatárssal együtt érkezhetett.

05

Az első együtt töltött órákban már erőteljesen megmutatkozott Radaron a féltékenység és ez egyre csak rosszabb lett. Ha csak egy picit is megpróbáltunk a kiskutya felé közelíteni, ő egyből utunkat állta, minden figyelmet magának követelve. Egyszerre kellett egy felnőtt kutya napi mozgásigényét kielégítenem és egy pici kutyus után takarítani és játszani vele. Only még nem mehetett ki az utcára, hiszen még nem kapta meg a megfelelő oltásokat, Radar viszont megállás nélkül képes lett volna több órán át a parkban rohangálni. Bevallom, nem volt egyszerű és kezdetem azt érezni, hogy nem bírok el ennyi négylábúval egyszerre.

Mindeközben szüleim is szabadságon voltak és a jól megérdemelt pihenésüket a Velencei tó partján töltötték, saját kutyájuk társaságában. Mikor megkérdeztem tőlük, hogy mit szólnának hozzá, ha pár napig besegítenének Radar befogadásával, örömmel vállalták a feladatot. Így alakult, hogy Radar naphosszat úszhatott a Velencei tóban és a többi kutyával hancúrozhatott, míg én megkezdtem az új jövevénnyel való ismerkedést és kötődést. A hétvégére én is csatlakoztam hozzájuk és a kiskutya felügyeletét pedig a nővéremék boldogan vállalták.

A nyaralás végén Radar boldogan tért vissza a kutyaiskolában, amit még pár hónapig az otthonának mondhat és nagyon boldog volt, mikor meglátta végre Zsuzsit, a kiképzőjét. Mindketten készen álltak a további feladatokra és kihívásokra.

Lejegyezte: Radar egykori nevelőgazdija