Kutyadolog

2017. szeptember 11. 06:57  •  Szerző:
20170719_062924-smaller

A felelős kutyatartó ügyel arra, hogy a környezetében élő embertársai életminőségét ne rontsa azzal, hogy kutyát tart. Így összeszedi a kutyája után maradó emésztett étel maradékát, vagyis a kutyagumit. De hogyan működhet ez vakon, vagy alig-alig látva?Többnyire sehogy. Ha valaki teljesen vak, akkor csak úgy van esélye arra, hogy begyűjtse a szagos kolbászokat, ha pórázon sétáltatva végzi el dolgát a kutyája. Így a kutya folyamatos kontroll alatt marad, érzékelhető, hogy körülbelül hol a popsija a gazdihoz viszonyítva. Dolga végeztével jó eséllyel gyűjtheti be a vak gazdi a végterméket egy zacsiba. Ha azonban épp laza, vagy híg a kutya széklete, gyakorlatilag szinte lehetetlen a művelet. Ezért nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit eszik a kutyánk. A labrador retriever híres arról, hogy folyton enne. Ha talál valami ehetőt és megteheti, azonnal fel is eszi. Ettől, vagy a szakszerűtlen etetéstől, esetleg kórokozók miatt lehet hasmenéses.

A vakvezető kutyás gazdák a kaki összeszedés elmulasztása miatt esedékes büntető eljárások alól mentesülnek ugyan, de engem régóta foglalkoztat a téma, hogy milyen módon lehetne megoldani azt, ha mégsem pórázon tartva végzi el a dolgát egy vakvezető kutya, akkor is össze tudja szedni utána a látássérült? Ugyanis megtiltani a kutyának azt, hogy kutyafuttatás közben végezze el a dolgát, nem lehet. A vakvezető kutyákat kimozgatni pedig nem csak hogy kell, de egyenesen kötelező minden nap. Maradék minimális látásommal igyekeztem belőni, hogy hol kuporodik le Radar, miközben „sportolunk”. Mivel a szőre világos sárgás, viszonylag kevéske látásmaradványommal jól észreveszem néhány méterről, ha nekikezd a dolognak. Meg persze a székletürítés előtti simatolós forgolódás hangja is jellegzetes, már ha a környező zajok el nem nyomják. Ilyenkor lassan közeledek felé, úgy 2 méterre tőle megállok és koncentrálok arra a helyre ahol remélhetőleg fellelem a végterméket. Hamarosan a szag is árulkodik, de az ember orra szag alapján azért egészen pontos helymeghatározásra nem alkalmas.

Talán, ha egy tökéletesen záró, emészthetetlen műanyag golyócskába beépített Bluetooth csipogó is volna a kakiban… Telefonnal bekapcsolhatnám azt és csipoghatna… Álmodik a nyomor. Aztán felébredek. Tenyerembe és ujjaimba épített hődetektorok segítségével, a kifordított zacskós módszerrel, néhány fűcsomó társaságában sikerülni is szokott az összeszedő művelet. Ilyenkor mindig reménykedek abban, hogy a többi gazdi is hozzám hasonlóan jár el és nem kell cipőtalpat pucolnom kutyasétáltatás után.

Lejegyezte: Gábor