„Radarral is járom a nem megszokott útvonalakat”

2017. október 4. 09:22  •  Szerző:
DSC_0774-smaller

A Facebook-oldalunkon a Radarról szóló poszt a legnépszerűbb – mondja Gábor a vizsgájuk után, amikor leülünk beszélgetni munkahelyén, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) székházában. Angyal Gábor a szövetség szakmai vezetője, és a vizsgára való felkészülés során szerzett tapasztalatait is szeretné megosztani a többiekkel, hogy a jövőben mindenkinek hasznára váljanak.

Korábban is volt már kutyád?

Igen, 13-16 éves korom között, de vakvezető kutyám még nem volt. Vakvezető kutyával közlekedni másfajta létforma, mint amikor csak fehér bottal vagy bot nélkül élsz, „bátran”. Kutyásnak lenni egy csomó lemondással jár. Az embernek el kell jutnia arra a szintre, hogy elfogadja azokat a dolgokat, amelyek a kutya miatt szükségesek. A mindennapi megszokásaink teljesen átalakulnak. Egy példa: amíg nem volt kutyám, reggel munkába menet beugrottam a boltba, megvettem a reggelimet és az ebédemet, hazafelé pedig a vacsorámat. Most, hogy kutyával közlekedem, előre szervezem az életemet. Már ketten megyünk a boltba, Radar vár engem a pénztárnál, de ez az egész egy kicsivel tovább tart. Ugyanis én kiadom neki az instrukciókat, és ő ezek alapján végigvezet engem, jelez nekem, ahogy kell. Tehát nem egyszerűen csak fellépek egy járdaszegélyre, hanem először ő bejelzi a járdaszegélyt, én ellenőrzöm, hogy egy járdaszegély van előttem, azután megyünk tovább. Minden egyes fázis, ami egy lépés lenne a kutya nélkül, kutyával egy picit tovább tart. Másik példa: ha tudom, hogy a busz éppen beállt a megállóba, kutya nélkül három hosszabbat lépve valószínűleg elérném a buszt, de kutyával már nem biztos. Hiába mondom neki ugyanis, hogy „gyorsabban, gyorsabban”… Ha az ő tempója más, akkor el kell fogadni. Alázatot is kellett tanulnom tehát, mert a kutyára is oda kell figyelni. Az a plusz viszont, amit Radar ad, azért mindez megéri.

DSC_0844-s

A napi rutinod jócskán megváltozott…

Megváltozott. Már az is más, hogy mikor kelek. Most mindennap fél 5-kor kelünk, kiviszem Radart, akárhol vagyunk és akármilyen az időjárás. Nem tudom, hogy ő igényelte-e ezt a korai kelést, de én ezt így elterveztem. Utoljára este 10 körül viszem ki ugyanis, és gondoltam, hogy ez lesz kényelmes neki, hogy ha ki kell mennie, ne kelljen várnia, ne szenvedjen. Reggelenként is van egy kis apportírozás, aztán dobálok neki. Hétvégén is korán kelünk, de utána mindketten visszafekszünk, alszunk tovább… Én nem bánom a korai kelést.

Olyan helyeken jártok, amely nem megszokott útvonal? Oda is elmentek, ahol eddig nem jártál egyedül?

Én rengeteg helyre járok, a munkámból eredően nem csak megszokott útvonalakat járok be. Olyan típusú ember vagyok, hogy amikor nem kutyával jártam, a szokásos utakon kívül más alternatívákat is választottam, hogy ne legyen unalmas. Radarral ugyanúgy járjuk a nem megszokott útvonalakat. Nem arról van szó, hogy betanul egy útvonalat, és már magától tudja, hogy mi van, hanem végzi a dolgát, gondolkodik és jelez. Amikor például elágazáshoz jutunk, ahol mehetünk erre is meg arra is, ott ő már felajánlja, megkérdezi, hogy most merre menjünk.

A többi kutyához hasonlóan Radar is sokat alszik napközben az irodában, miközben te dolgozol?

Ő nem túl aktív, nem egy energiabomba – nagyon jól illik hozzám, jól választották ki hozzám. Én sem vagyok hiperaktív ember, és Radar is olyan, mint én. Nyugis, de megvan a maga elképzelése. Olykor vitatkozunk is… Radar is egyéniség, akárcsak a többi kutya, próbálkozik, hogy a falkában a ranglétrán feljebb jusson.

Kutyásokkal összejársz?

Van három kollégám is, akiknek van kutyájuk, de nem szoktunk összejárni velük. Radar térdműtétje miatt vigyázni kell, hogy játék közben a többi kutya ne ugorjon rá hátulról. Az állatorvos azt javasolta, hogy erre nagyon figyeljek. Kutyáknál a ráugrás egy dominancia-jelzésforma is, mindegy, hogy fiú-e vagy lány. Radar egyébként egyből megmorogja, ha valamelyik próbálkozik. Mivel a csepeli kutyaiskolán, ahol lakom, bőven van kutya, össze tud jönni velük is. A munkahelyemhez közeli Városligetbe, a kutyafuttatóba pedig nem is viszem ki, mert nincs rá szükség. Új kutyaismerősök is akadnak, mert csak hétköznap vagyunk Csepelen, de amikor lemegyünk Pécsre, ahova valósi vagyok, ott kiviszem őt a kutyafuttatóra, találkozik más kutyákkal. Radar amúgy az a fajta, aki nem áll oda ugrándozni meg birkózni; miután leveszik egymás névjegyét, békén hagyja őket. Ha a másik kitartóan kezdeményez, akkor beleáll egy darabig, de hamar megunja. Ő inkább azt szereti a másik kutyával is, ha huzakodhat – egy rongyot vagy egy kötelet húznak ketten. Apportírozni imád. Radar inkább emberes, mint kutyás, de nagyon-nagyon barátságos minden kutyával, egyikkel sem agresszív. A bátyámnak is van egy kutyája, egy kölyök bichon havanese, ő aztán ugrálós. Radar lefekszik, s míg az a picike kutya körbeugrálja hatszor, ő épp csak mozdul, így játszik vele.

DSC_0869-s

Az a tapasztalat, hogy a labradorok szeretik a hasukat. Ezt elmondhatod Radarról is?

Hú, erről van egy történetem. Az átadó tanfolyam másnapján elmentem a boltba, ott hagytam Radart a lakásban, az asztalon pedig ott maradt a sült kolbász a tepsiben. Mire visszajöttem, nyilván nem volt benne semmi! Nem tudtam, hogy mit csináljak. A kutyasuli vezetője azt tanácsolta, utólag már nincs mit tenni, mert nem tudná Radar, hogy miért szólok, de legközelebb tetten kell érni. Egy hete történt meg a tettenérés, amikor is az ágyamról csórta el a pár percre odatett, műanyag dobozban lévő pörköltöt galuskával. Akkor persze leszidtam. Nem tudom, lesz-e eredménye, de inkább azt a megoldást választom, hogy kerülöm az ilyen szituációt, nem teszek számára elérhető közelségbe semmilyen kaját. Nekem is kell őhozzá alkalmazkodnom.

Szakmai vezető vagy a szövetségnél mesélnél egy kicsit a munkádról?

Két fő iránya van a munkámnak. Az egyik a szövetség által nyújtott szolgáltatások fejlesztése, a másik pedig az elnök munkájának a segítése az érdekvédelem, érdekképviselet, érdekérvényesítés területén. Az elnök egyrészt tanácskozik velem, másrészt delegál bizonyos helyekre. Ami a szolgáltatásokat illeti, amikor a kutyát igényeltem, még nem gondoltam, hogy szakmai hozadéka is lesz annak, hogy elvégzem az átadó tanfolyamot és letesszük a vizsgát. Teljesen más ugyanis az, amikor valaki elmondja, mi ez a folyamat, és teljesen más, amikor átélem. Vannak tapasztalataim, amiket szeretnék összeírni, és megosztani a kutyasuli vezetőivel, és ebből is vannak már fejlesztési ötletek. Egy olyan írott anyagot szeretnék, amelyben az, ami szóban elhangzik a tanfolyamon, le is van írva. Három napon át gyakorlati és elméleti oktatás zajlik, de amikor három nap után hazamész, kiesnek dolgok. Gyorsan jönnek az információk, sok is az információ, és nem marad meg minden. Ha viszont le van írva, akkor utána tudsz olvasni.

Ott van például a „kutyakottaˮ – én neveztem el így –, ami azt jelenti, hogy a különböző vezényszavaknak különböző az intonációjuk. A helyes intonáció fontos kulcs ahhoz, hogy a kutya megcsinálja azt, amit szeretnél. A sorvezető, amit tervezek, egy felolvasott anyag kellene hogy legyen, amit az ember meghallgat, és annak alapján tud gyakorolni. Én úgy vagyok vele, hogy akkor lehet sikerélményem, ha valamit meg tudok csinálni, és akkor tudom megcsinálni, ha az jól be van gyakorolva. S mire összekerülök a kutyával, legyen olyan tudásom, ami alkalmassá tesz arra, hogy sikerélményt szerezzek a kutyával, a vele való együtt-közlekedésben. Nem tudtam például, hogy van olyan vezényszó, hogy “utat keres”. Amikor gyakoroltunk, nem volt rá szükség, viszont később, amikor együtt közlekedtünk, jól jött volna.

 

Gábor azt tervezi, hogy blogot ír majd Radarról. Kíváncsian várjuk a történeteket, és sok szép közös évet kívánunk nekik!