A legtöbb gazda egész kicsi korától nevelni és tanítani szeretné kutyáját. A kölyökkutya ideális választás lehet, hiszen a szocializáció időszakában – amikor az alapvető viselkedési normákat tanulja – már velünk van, így a saját életünkhöz igazodva tudjuk nevelni. Idősebb állatok esetében a szocializáció hiánya gyakran vezet viselkedésproblémákhoz, ezért ha úgy látjuk, hogy kutyánk viselkedése eltér a normálistól (pl. nagyon félénk vagy nagyon agresszív), mindenképpen kérjük kutyakiképző segítségét. Ha a probléma alapja a nem megfelelő szocializáció, akkor a kutya viselkedése változtatható, javítható.
Az agresszió látható jelei
- A kutya morog, vicsorog, ha el akarjuk venni a játékát.
- Gyakran verekszik, a verekedést ő kezdeményezi fajtársaival.
- Harap, megkapja a gazdáját, idegen embereket, esetleg gyerekeket.
- Ha valami nem tetszik neki, azt morgással hozza a gazda vagy a családtagok tudomására.
Az agresszió kezelését komolyan kell venni, mert gyakran egyre súlyosbodó folyamatról van szó. Ha kutyánk agresszívan viselkedik, a szakember először tisztázza az okokat és az eredetet, majd segít megoldani a helyzetet. Mivel ez a probléma gyakran a gazda viselkedéséből eredeztethető, elemezni kell a kutya és a gazda viszonyát, és nemcsak a kutya, hanem a gazda viselkedését is formálni kell.
Az agresszióproblémák azonosak lehetnek, de veszélyességük a környezetre nézve a kutya fajtájától, méretétől függően nagymértékben különbözik. Ne válasszunk magunk mellé kemény őrző-védő fajtákat, terriereket, ha mi magunk nem vagyunk határozott, következetes emberek. Vizsgáljuk meg magunkat, a saját tulajdonságainkat, legyünk tisztában a korlátainkkal. Kérjük ki szakemberek tanácsát: egy tapasztalt oktató a leendő gazdát felmérve jó közelítéssel megmondja, hogy milyen típusú kutya illik hozzá. Természetesen egyed és egyed között is lehet különbség, a fajta nem garancia arra, hogy nem lesz agresszív a kutya, főleg az előbb említett okok miatt: az agresszió sokszor a gazda viselkedésének eredménye vagy rossz beidegződés a kutyában.
