Szabadagazdi
Szakértő szemmel

A veszettség elleni küzdelem világnapja: szeptember 28.

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó, vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegítheti, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. A betegséget már az ókorban is ismerték, de a betegség fertőző eredetét csak a XIX. században sikerült tisztázni. A betegséget a már fertőzött állatok legfőképpen harapás útján adják tovább, amikor is a vírust tartalmazó nyáluk a másik állaton vagy akár emberen ejtett nyílt sebbe jut.

Mik a veszettség tünetei?

A betegség heveny lefolyású, azaz a tünetek megjelenését követően gyorsan lezajlik és általában a megbetegedett állat elpusztulásához vezet. A vírus agyvelőgyulladást okoz, ennek megfelelően a legtöbb esetben valamilyen idegrendszeri tünet kialakul a beteg állatban. A megbetegedett állat viselkedése alapján a veszettség ún. „dühöngő” és „csendes” formáját különböztetik meg. A dühöngő forma esetében három fázis különíthető el. Először a viselkedés megváltozása figyelhető meg: az állat félénk, tompult, étvágya változó, hangja rekedtté válik, és esetleg nyálzik. A dühöngési szakaszban fokozott ingerlékenység alakul ki, ilyenkor az állat támadásra hajlamos. Nyelési nehézségek alakulnak ki (az állat a nyelés fájdalmassága miatt nem képes inni, innen ered a víziszony elnevezés), majd idegbénulás miatt az állat nem tud nyelni, tekintete kancsal, állkapcsa lóg, nyála csorog. A végső, bénulásos szakaszban a törzs és a végtag izmai is megbénulnak, aminek következtében az állat elerőtlenedve elfekszik és néhány napon belül elhullik.

A csendes veszettség esetében elmaradnak a dühöngési tünetek és a támadó magatartás, a viselkedés megváltozására utaló tünetek közvetlenül a bénulásba mennek át.

Vadállatok esetében általánosságban elmondható, hogy a legfőbb tünet az embertől való ösztönös félelem elmaradása („megszelídül az állat”), ezért nem menekülnek el az ember elől, és a fajra, illetve az adott faj egészséges egyedére nem jellemző viselkedési formákat mutatnak (az őz kerítésnek rohan, a róka megtámadja akár a nagytestű háziállatokat is stb.).

Miért fontos, hogy kutyánkat beoltassuk a veszettség ellen?

A veszettség világszerte elterjedt, a legfontosabb zoonózis (azaz állatról emberre terjedő betegség), mely évente több tízezer ember halálát okozza, főként Ázsiában és Afrikában. A fejlődő országokban az emberi megbetegedések magas száma szoros összefüggésben van a kóbor kutya állományok megoldatlan problémájával. Európában ahol még előfordul, ott a vadon élő ragadozók (elsősorban rókák és nyestkutyák) a betegség fenntartói, amik alkalmanként átadhatják a vírust háziállatoknak. A WHO adatai szerint a halálos kimenetelű fertőzések 99%-át kutyaharapás okozza, és a sérültek 40%-a 15 év alatti gyermek. Ezek az adatok különösen annak a ténynek az ismeretében elszomorítóak, hogy a világ egyik legrettegettebb vírusa elleni védekezés ma már lehetséges, hiszen hatékony vakcinák állnak rendelkezésre, melyekkel a betegség mind állatokban, mind emberekben megelőzhető! Európa nyugati részén napjainkra sikerült a betegséget felszámolni, az EU keleti határán fekvő tagállamokban pedig sikeres mentesítési programok zajlanak, aminek köszönhetően már egyre ritkábban fordul elő a veszettség. A veszettség járványtani helyzete Magyarországon is igen jelentős mértékben javult az elmúlt 20 évben, a vadon élő rókák rendszeresen végzett immunizációs programjának, illetve az ebek kötelező védőoltásának köszönhetően. Az állatokban megállapított esetek száma drasztikusan csökkent, emberi megbetegedésre pedig 1994 óta nem került sor.

A kutyák és macskák veszettség elleni védőoltására azért van szükség, hogy ne válhassanak ennek a veszélyes betegségnek a közvetítőjévé. A kutyák veszettség elleni rendszeres védőoltását Magyarországon jogszabály írja elő (164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet). Ennek értelmében az állattartó köteles minden három hónaposnál idősebb ebet veszettség ellen saját költségén a szolgáltató állatorvossal beoltatni. A három hónapos kort elért kutyát 30 napon belül be kell oltatni, majd az első oltást követően 6 hónapon belül meg kell ismételni az oltást. Ezt követően évenként kell veszettség elleni oltásban részesíteni az ebeket.

A macskák rendszeres kötelező veszettség elleni oltását jogszabály nem írja ugyan elő, a faj életmódja miatt ez mégis erősen javasolt. A macskák kijárnak a kertből, többet mozognak a szabadban, ezáltal nagyobb eséllyel találkoznak vadakkal – így rókával is – és nagyobb eséllyel fertőződnek.

A magyarországi helyzetről és a veszettséggel kapcsolatos további hasznos tudnivalókról a Nébih veszettségmentesítési programjának honlapján olvashatók részletek: Ne habozz!

Cikkek ebben a kategóriában

Ellenőrizzük kutyusunk bőrének állapotát!

ml

Mikor kapjon antibiotikumot kedvencünk – és mikor ne?

ml

Adhatok-e emberi használatra való fájdalomcsillapítót háziállatomnak?

ml

Adatkezelési tájékoztatónkban megismerheti, hogyan gondoskodunk személyes adatai védelméről. Weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ a jobb felhasználói élmény érdekében, melynek biztosításához kérjük, kattintson az „Elfogadom” gombra. Elfogad Tovább

Adatkezelési tájékoztató