Bizalom, tisztelet, szeretet. Ez egy mesterhármas.
Ha ezek mindegyike fennáll gazda és kutya között, és egyformán erősek, akkor beszélhetünk jó kutya-gazda kapcsolatról.
Attól, hogy a kutyád szeret téged, még egyáltalán nem biztos, hogy mindig, minden körülmények között engedelmeskedni is fog neked. Éreznie kell, hogy magabiztos, rendíthetetlen vagy, ha meg kell oldanod egy helyzetet.
Bízni fog benned, ha mindig tudod, hogy mit akarsz és azonos helyzetekben azonosak az elvárásaid vele szemben.
A vakvezetőkutya azonban egy kicsit másképp működik. Na nem azért, mert annyira különleges, (de azért 🙂), hanem azért, mert a kiképzés során megtanulja, hogy bizonyos esetekben önállóan kell megoldania egyes szituációkat.
Aki nem, vagy csak nagyon keveset lát, természetes, hogy a számára „átláthatatlan” közlekedési helyzetekben elbizonytalanodik. Például, ha ismeretlen útvonalon kell közlekedni, vagy váratlan akadály keletkezik egy ismert környezetben. Ha elegendő az akadályt egyszerűen kikerülni, akkor a vakvezetőkutya önállóan dönt arról, hogy miként haladnak el biztonságosan az útakadály mellett.
Teljes útzár esetén a látássérült gazda „bízza meg” a kutyát azzal, hogy keresse meg az akadály kikerüléséhez legbiztonságosabb utat. Ha a kerülő út közben fel- vagy lelépő is van, azt természetesen jeleznie kell a kutyának. Ilyenkor – és gyakorlatilag mindenkor – maximálisan bíznia kell a látássérültnek a kutyájában.
A jó kutya-gazda kapcsolat feltétele az is, hogy mindkét fél részéről egyforma mértékben álljon fenn a bizalom-tisztelet-szeretet.
Előfordulhat, hogy egy vakvezetőkutya és gazdája között nem megfelelő a kapcsolat. Ennek jele lehet például az, ha vezetőhám és póráz nélküli „üzemmódban” úgy dönt, hogy elmegy világot látni.
Radarnak még egyszer sem támadt kedve csavarogni. A közös életünk első hónapjában inkább az okozott problémát, hogy nem volt hajlandó 2-3 méternél messzebbre menni tőlem. Aztán amikor megerősödött benne az irántam érzett bizalom, már távolabbra is merészkedett tőlem.
(Lejegyezte: Angyal Gábor)
