A sertéseket erős veleszületett ösztön hajtja, hogy felfedezzék a környezetüket és eleséget keressenek maguknak (turkálás, szaglászás, rágcsálás és harapdálás). Ha nem tudják ezen ösztöneiket kiélni, unatkozni kezdenek és frusztráltak lesznek.
Mik azok a potenciális jelzések (indikátorok), amelyek megmutatják, hogy a meglévő környezetgazdagító anyagok nem hatékonyak vagy nem megfelelőek, és a helyzet farokrágáshoz vezethet?
- megrágott fülek, farkak
- bőrsérülések
- a környezetgazdagító anyagok iránti érdeklődés elveszítése
- a karám felszerelésének és más sertések rágása a környezetgazdagító anyagok helyett
- az istállótrágya turkálása
- versengés vagy harcolás a környezetgazdagító anyagok használatáért
- hasak döfködése
Mit lehet tenni?
Vannak olyan környezetgazdagító anyagok, amelyek kompatibilisek a hígtrágyával és a rácspadozatos rendszerekkel. Ilyen például a hosszúra vágott szalma, a lucerna és a kenderkötél. A sertések számára fontos az anyag struktúrája, megjelenése és elhelyezése; rágható vagy ehető kell legyen, és fontos, hogy az állatok tudjanak benne turkálni. Biztosíthatunk számukra egy vagy többféle anyagot is – a lényeg az, hogy az említett feltételeknek megfeleljenek, és jól legyenek elhelyezve. Vagyis megfelelő magasságban, a pihenő- és etetőhely megzavarása nélkül kell elhelyezni, úgy, hogy ne legyen túl könnyen kihúzható az adagolóból, és ne szennyeződjön be könnyen az istállótrágyával. A veszélyeztetett istállókban több anyagot biztosítsunk számukra!
Miért?
A sertésnek erős az élelemkereső és felfedező ösztöne. Ezt turkálás, szaglászás, rágcsálás és harapdálás révén valósítja meg. Ha ezt nem tudja megtenni, unatkozik és frusztrált lesz. A karám berendezéseit és társait fogja harapdálni.
Mikor?
Az anyagoknak folyamatosan az állatok rendelkezésére kell állnia. Hogy ébren tartsuk a sertések érdeklődését, folyamatosan pótolni szükséges, valamint tisztán kell tartani.
Mennyibe kerül?
A költségek a választott anyagoktól és a helyi áraktól függően változhatnak. Egy uniós tagországban 2016-os árakon számolva, szalmaanyag felhasználásával kalkulálva a nem kurtított farkú malacok felnevelésének költsége megegyezett a hízófarmok költségének 0,25%-ával. Ez az összes költséget figyelembe véve, tenyész-egységenként 2,8–4% közötti költséget jelentett.
Honnan tudjuk, hogy jól csináljuk-e?
Az első és legfontosabb: figyelni kell az állatokat! Érdekli-e őket a rendelkezésükre álló anyag, vagy inkább egymást és a berendezést kurkásszák? Versengenek a környezetgazdagító anyagért? A következő módszer is segít abban, hogy megállapítsuk, megfelelő és elegendő környezetgazdagító anyaghoz van-e hozzáférésük a sertéseknek vagy sem.
- Amikor a sertések aktívak, de nem esznek, számoljuk meg azokat, amelyek a környezetgazdagító anyagokkal foglalkoznak (turkálják, felfedezik, rágcsálják). Ez a szám legyen „A”.
- Számoljuk meg azokat a sertéseket, amelyek más sertéseket és a berendezést vizsgálják (nem kell beleszámolni az evő és ivó állatokat). Ez legyen „B”.
- Helyettesítsük be a számokat a következő egyenletbe: A osztva A+B-vel. Ha például 20 sertés játszik a környezetgazdagító anyagokkal és 10 a társait vagy a berendezést manipulálja, akkor az 20/30. A kapott értéket (a példában 0,667) szorozzuk be százzal! Példánkban az érték tehát 66,7% lesz. Vessük össze a saját százalékos eredményünket az alábbi táblázattal, hogy lássuk, szükségük van-e az állatoknak további környezetgazdagító anyagokra.
Vannak hátrányai?
Nincsenek, ha néhány alaptételre odafigyelünk. A szalma legyen száraz, hogy a mikotoxin-szennyeződés valószínűségét minimálisra csökkentsük. Vegyünk belőle mintát, hogy ellenőrizni tudjuk az esetleges kontaminációt! A szalmát továbbá megfelelően kell tárolni. A szalma és a szálastakarmány használható rácspadozaton is. Azokban az országokban, melyekben hígtrágyarendszert alkalmaznak, az a tapasztalat, hogy ritkán fordul elő a szalma miatti eltömődés. Ügyeljünk a környezetgazdagító anyagok beszerzésénél az anyag származására, hogy fertőző betegségeket ne hurcoljuk be a sertéstelepre.
Tudta?
Ha farokrágás üti fel a fejét a gazdaságban, a sertések figyelmét azonnal le kell kötni különféle anyagokkal. Különböző, a sertések számára érdekes anyagok keveréke segíthet ilyenkor. Hasznos lehet a következőkből is válogatni: leveles faágak, kötelek, széna, szalma. Észszerű tartalékolni is ezekből „vészhelyzet” esetére.
