Ne tanítsátok a gyerekeiteket szégyenlős némaságra!
Ma az alábbi párbeszédet hallottam a buszon:
– Apa, a bácsi vak.
– Tomi, csönd legyen!
Az a véleményem, hogy igenis szabad az érintett füle hallatára is szóba hozni adott illető, az általánostól eltérő állapotát, fogyatékosságát, ha nem gúnyolódásról van szó.
Engem nem zavar az, ha a gyerekek a tőlük elvárható természetességgel észrevételezik, amivel ritkán találkoznak. Pécsen nem lehet sűrűn vakvezetőkutyát, vagy akár fehérbottal közlekedő embert látni.
Itt az ideje, hogy hozzászoktassuk az embereket ehhez a látványhoz is.
(Lejegyezte: Angyal Gábor)
