„A csíkok” – magyarázta a férfi az állatmenhelyen. – „Ráhozzák a frászt a kutyákra, kényelmetlenül érzik magukat tőle, és a viselkedésteszt eredményét is jelentősen befolyásolhatják. Majd átküldök egy tanulmányt, ha szeretnél többet megtudni erről.”
E szavak hangzottak el, amikor Dr. Stanley Coren, kutyaszakértő néhány évvel ezelőtt ellátogatott egy kaliforniai állatmentő szervezethez. Az egyik kollégával szándékoztak felmérni a kutyák viselkedését, méghozzá egy forradalmian új módszerrel, mely a félelem és agresszió lehetséges megjelenését is vizsgálja. Ám még mielőtt belekezdtek volna, a férfi mondott valami furcsát:
„A tesztet könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni. De előtte megállnék az öltözőszekrényemnél, mert a pólómnak nem megfelelő a mintája.”
Tessék?! Mégis, mi köze lehet a ruhánknak a kutya temperamentumának vizsgálatához? – morfondírozott Coren doktor. A kérdés felébresztette szkeptikus énjét, de mire hazatért aznap, már ott várta email-fiókjában az üzenet, a csatolt tanulmánnyal. Rövidesen megkapta a válaszokat is.
Az új-zélandi Massey Egyetem pszichológiai intézetének egyik kutatásában az ún. aposzematikus jelzéseket vizsgálták, mely az állati világban a veszélyre figyelmeztető színezetet jelenti. Ez egyfajta védekezési mechanizmusként szolgál, célja a ragadozók elijesztése. Az aposzematikus minták és színek azt az üzenetet közvetítik a ragadozók felé, hogy a kiszemelt prédának fejlett védekezőrendszere van. Ez lehet valamilyen erős méreg, például bizonyos kígyók és békák esetében, míg más zsákmányállatok olyan kémiai vegyületet bocsátanak ki, melynek borzasztóan rossz íze van, és megbetegíti azt, aki elfogyasztja.
Egyes kutatók véleménye szerint a figyelmeztető szín úgy működik, hogyha a ragadozó elejti a szín tulajdonosát, megkóstolja vagy meg is eszi, igencsak kellemetlenül fogja magát érezni (fájdalom vagy betegség lesz úrrá rajta). Úgy vélik, ez a negatív élmény azt eredményezi, hogy a ragadozó soha többé nem fog „rápróbálni” a veszélyes állatra, hiszen egyszer már pórul járt vele.
Más kutatók viszont úgy gondolják, hogy ez a módszer aligha segíti elő a védekező mechanizmus hatékonyságát. Alternatív lehetőségként képzelik el azt, hogy bizonyos színek és minták elkerülése valójában ösztönös, és genetikailag kódolva van a ragadozókban.
Az egyik gyakori aposzematikus minta az erős kontrasztú csíkok megjelenése, például a korallkígyók, melyek valódi méregfoggal rendelkeznek. De itt van a Jakab-lepke fekete-narancs csíkozású hernyója is: erősen lúgos kémiai vegyületeket tartalmaz, amitől nemcsak borzasztóan rossz az íze, de hányingert, hányást is okozhat, ha valaki bátorkodik elfogyasztani.
Az állati figyelmeztető jelekről mégis talán a bűzös borz ugrik be először a filmekből. Mirigyei elviselhetetlen szagú, erősen savas váladékot termelnek, fekete-fehér csíkjait pedig egy életre megjegyzik a ragadozók… Szerencsére ettől a fajtól hazánkban nem kell tartanunk, ugyanis Észak- és Közép-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában őshonos.
Az új-zélandi kutatás arra irányult, milyen hatást vált ki kutyákból az, ha aposzematikus mintákat és színeket ötvöző ruhát veszünk fel. Az első tanulmányban 22 menhelyen élő kutyát vizsgáltak, az emberi alany pedig egy fiatal férfi volt, akit feketébe öltöztettek, majd különféle mintájú és színű hosszú ujjú inget adtak rá. Alábbiakat tesztelték:
- vékony fekete-fehér csíkok (1 cm), függőleges vagy vízszintes elrendezésben
- széles csíkok (4 cm)
- változó szélességű csíkok
- csíkok nélküli ing.
A férfi lassan elsétált minden egyes kutya kennelje előtt úgy, hogy pontosan 8 másodperc idejére megállt mindegyik ajtó előtt. A kutatók videóra vették a jeleneteket, minden öltözetnél, mindegyik kutyánál.
Kiderült, hogy a kutyák eltérően reagáltak attól függően, milyen minta szerepelt a férfi ingén. A vékony csíkos minta láttán aktívabbak lettek, ez váltotta ki belőlük a leghevesebb érzelmi reakciót.
Legkevésbé arra reagáltak, amikor a férfi csíkok nélküli inget viselte. A vízszintes csíkoknál valamivel izgatottabbak lettek, ugyanakkor a függőleges és a vízszintes elrendezés között viszonylag csekély különbség volt észrevehető a viselkedésükben. A legszembetűnőbb érzelmi reakció a vékonyan csíkozott ing esetében mutatkozott: a kutyák megadóan viselkedtek, mintha a csíkok látványa nyugtalanságot és szorongást keltett volna bennük.
Ezt követően az első tanulmányban kapott eredményeket szerették volna igazolni. A második kísérletben 10 menhelyi kutya és az egyetemmel kapcsolatban álló tenyésztelepről származó 15 kutya vett részt. A modell egy nő volt, a ruházatnál alábbi 3 mintát vizsgálták:
- vékony fekete-fehér csíkok (1 cm), ez bizonyult a leghatásosabbnak az első tanulmányban
- fehér színű ing fekete pöttyökkel (1 cm átmérő)
- minta nélküli ing.
Az eredmények hasonlóan voltak a korábbi kísérletben tapasztaltaknál: a vékony csíkos ing láttán megadóan viselkedtek a kutyák, míg a minta nélkül ing hatott rájuk a legkevésbé.
Összességében elmondható: mindkét tanulmány arra enged következtetni, hogy a kutyák különbözőképpen reagálnak arra, amikor csíkos mintájú ruhát viselő idegen emberek közelítik meg őket a helyükön. Viselkedésükre javarészt alábbiak jellemzőek: fokozott félelmi reakció, miközben a barátkozásra való hajlandóság lecsökkent.
Bármennyire is különösnek hangzik, ezen adatok azt sugallják, hogy a kutyák viselkedésének felmérése során az eredményeket jelentősen befolyásolhatja (a valóságtól el is torzíthatja) az, milyen ruhát hord a tesztelő személy. Legalábbis érdemes észben tartanunk, ha legközelebb ellátogatunk a menhelyre kutyát sétáltatni vagy örökbefogadás céljából, gondosan válogassuk meg öltözékünket, nehogy véletlenül kellemetlen reakciót váltsunk ki a kiszemelt ebekből.
Forrás: kutyabarathelyek.hu
