A macskák, jellemzően, a szabadban igyekeznek megfelelő helyet találni. Leggyakrabban egy fát vagy valamilyen oszlopot választanak ki, mivel a fa mint anyag a legalkalmasabb a karmok élezéséhez.
Idézzük fel, hogy a kaparászást a macskák nem gonoszságból teszik, hogy minket felbosszantsanak, és nem is azért, hogy tönkretegyék a lakásunkat. Éppen ezért, ne szidjuk kedvencünket, ha kapar. Gondoskodjunk inkább egy karomélezéshez megfelelő kaparófáról a lakásban élő cica számára. Ilyet beszerezhetünk az állatfelszereléseket árusító boltokban, de mi magunk is készíthetünk. Akár egy vastagabb faágat vagy egy rönköt is beállíthatunk macskánknak, örömét fogja lelni benne. Ha a kaparófát azon a területen helyezzük el, ahol cicánk a legnagyobb kedvvel szokott karmot élezni (például épp kedvenc fotelünkön vagy egyéb bútorunkon), átszoktathatjuk a kaparófa használatára, ha elég következetesek és kitartóak vagyunk. Hogy megmutassuk kedvencünknek, hogy mit is várunk tőle, óvatosan fogjuk meg a lábát, helyezzük a mancsát a kaparófára és óvatosan húzzuk végig rajta. Ezzel egyben a cica talpának szaga is átragad a kaparófára, a továbbiakban nem érzi majd idegennek azt. Ha a jövőben rajtakapjuk a cicát, hogy a körmei ápolását mégis máshol végzi, csak vigyük a kaparófához és bátorítsuk, hogy azt használja.
Amennyiben a cica kitart amellett, hogy kizárólag a bútorokat tartja megfelelő eszköznek a karmok formában tartásához, találjunk valamilyen más módszert figyelmének elterelésére és az energiái lekötésére. Sokféle játékot kipróbálhatunk, melyik az, amivel szívesen elfoglalja magát. Megpróbálhatjuk a megcélzott bútort vagy berendezési tárgyat megváltoztatni, például letakarni valamilyen más anyaggal, vagy, ha a tapétát szedi le a falról, más alapanyagú tapétát választani, esetleg a jövőben a tapétázás helyett a fal festését választani.
Ha azt tapasztaljuk, hogy a cica gyakran és különböző helyzetekben és felszíneken kapar, próbáljuk megtalálni a háttérben álló okot: lehet, hogy kedvencünk bizonytalanul érzi magát, feszült vagy stresszes. Gondoljuk végig, mi zavarhatja meg macskánk nyugalmát? Ha más macskákkal él együtt, van-e módja pihenni, nyugodtan szemlélődni egy magasabban levő, számára elkülönített helyen, és szemmel tartani a terepet? Nem túl zajos-e a környezet? Lehet, hogy cicánk nagyobb biztonságban fogja érezni magát, ha kevesebb inger éri, például csak egy-két helységet használhat a lakásban, amit alaposan megismer. Oldjuk meg, hogy kedvencünk ne érezze fenyegetve magát az idegen macskáktól sem. Zárjuk le a cicaajtót és hagyjuk, hogy nyugodtan élvezhesse az egyedüllétet és ne kelljen idegen macskák megjelenésétől tartania. (Választhatunk olyan típusú macskaajtót is, amit csak kedvencünk tud használni, az is biztosítja cicánk nyugalmát.) Vigyázzunk arra is, hogy mi magunk se jelentsünk soha fenyegetést kedvencünk számára, sose üssük meg a cicát, hiszen akkor csak még űzöttebb és feszültebb lesz, pedig csak biztonságra lenne szüksége.
Összegezve, elmondhatjuk, hogy a kaparás a macskák természetes magatartásának egyik eleme, tehát ne törekedjünk a megszüntetésére, hanem találjuk meg a számunkra is elfogadható formáját. Ha további problémákkal találkozzunk, próbáljuk megfejteni a kaparás üzenetét: milyen kellemetlenségét próbálja kedvencünk ebben a formában a tudtunkra adni?