Amikor megsimogatunk egy kutyát, agyunkban felizzanak azok az idegpályák, melyek az érzelmi interakciókat szabályozzák – hatására szociálisan nyitottabbá válunk.
Mindössze napokkal azután, hogy kiderült, szimata segítségével is érzi a kutya, ha stresszes a gazdi, egy újabb nagyszerű tény látott napvilágot: kedvencünk közelsége és a fizikai kontaktus (érintés, simogatás, bújás) segíthet leküzdeni a szorongást. „Ezt eddig is tudtuk…” mondhatnánk, hiszen gazdiként mind érezhetjük, hogy négylábú barátunk nyugtató hatással van ránk. Megtapasztalhatják azok is, akik terápiás kutyák társaságában tölthetnek el időt. Egy friss tanulmány még ennél is tovább megy: a kutyáknak hála barátságosabbá válunk, nyitottabbak leszünk szociális tevékenységekre.
Amikor ránézünk egy kutyára, érezzük közelségét és megérintjük őt, agyunk bizonyos területén fokozott működésbe lépnek az idegek. Ezek az idegek a homloklebenyben található prefrontális kéregben foglalnak helyet, mely az érzelmi interakciók szabályozásáért felelős.
A PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a pozitív hatások még azután is érezhetőek, ha a kutya kilép a képből, ugyanakkor csökkennek, ha a kellemes élményt követően egy plüssállattal igyekeznek helyettesíteni bundás pajtásunkat.
„Jelen tanulmány rávilágít arra, hogy egy kutya vagy plüssállat közelsége, valamint a velük való interakció hatására fokozódott az egészséges alanyokban mért prefrontális agytevékenység. Még erősebbnek mutatkozott, amikor lehetőségük volt közvetlen kapcsolatba kerülni a kutyával (például érintés, simogatás formájában)” – mondta el a svájci tanulmány vezető szerzője, Rahel Marti.
Minél többet tudunk arról, hogyan segítenek nekünk a kutyák megbirkózni az érzelmi nehézségekkel, mint például a stressz és a depresszió, annál jobb kezeléseket fejleszthetnek ki a szakemberek, és az állatasszisztált klinikai terápia célorientált bevonása is nagyobb sikereket hozhat.
„A kutyával történő interakciók aktiválhatják a figyelmi folyamatokat és erősebb érzelmi reakciókat válthat ki, szemben azzal az esettel, amikor a stimulus nem élőlénytől származik” – tette hozzá a Bázeli Egyetem kutatója.
A vizsgálatok során az agy prefrontális kérgének tevékenységét képalkotó technológia segítségével mérték 19 férfin és nőn. A résztvevők fejére egy különleges sapkát rögzítettek, mely infravörös fényt sugárzott az agyukba az alábbi helyzetekben: miközben egy kutyát néztek, miközben egy kutya nekidőlt a lábuknak, vagy megsimogattak egy kutyát. Mindegyik cselekvést megismételték egy plüssállattal is: Leo, a puha oroszlánfigura pocakjába egy meleg vizes palackot tettek, így hőmérséklete és súlya a tanulmányban résztvevő kutyákét idézte.
Az eredmények alapján elmondható, hogy az agytevékenység jelentősebbnek mutatkozott akkor, amikor az alanyok igazi kutyákkal léptek interakcióba. A különbség a legközvetlenebb interakció, vagyis a kutya simogatása közben bizonyult legszámottevőbbnek.
Egy másik fontos felfedezés az volt, hogy a prefrontális agytevékenység minden alkalommal megnövekedett, amikor az emberek valódi kutyákkal kerülhettek közelségbe. Ezt az eltérést nem tapasztalták a plüss Leoval történő interakciók során, tehát elképzelhető, hogy a mért reakciók a bizalmas közelség vagy társas kötődés jelenségével állhatnak összefüggésben.
„Mindennek klinikai jelentősége van azoknál a betegeknél, akik figyelemhiányos zavarban szenvednek, nem érzik a motivációt, illetve problémákkal küzdenek a helyes társas-érzelmi működés terén. Ígéretes megközelítést nyújthat az érzelmi érintettség és figyelem javításának kérdésében, ha állatokat is bevonunk a terápiába, a gyógyászati célú megelőzés során.” – mondta el a kutató a kutyák jóllétünkre gyakorolt jótékony hatásait méltatva.
Forrás: kutyabarathelyek.hu
