Az ősz beköszöntével, a hőmérséklet csökkenésével szűkülnek a lehetőségeink arra, hogy a szabad ég alatt fürdessük kutyánkat. Amikor azonban még tombol a vénasszonyok nyara, ebnek és gazdának is kellemesebb élmény lehet a kinti fürdetés, mint a fürdőszobai vízicsata.
Sok kutya örömmel pancsol a természetes vizekben, de még közülük is szép számmal akad olyan, amelyik nem szíveli a kutyasamponos tisztálkodást. Optimális esetben már „nagykölyökkorban” hozzászoktathatjuk a fürdéshez – jutalomfalatokkal, bátorítással és dicsérettel, de semmiképpen sem erőszakkal vagy kényszerrel! A fürdetés azonban legyen minél ritkább, hiszen kutyánk bőrének és szőrének nem tesz jót a gyakori mosás.
Eszközök és néhány tipp
A művelethez a kutyasamponon kívül szükségünk lesz egy dézsára (a kutya méretéhez illő műanyag kádra, esetleg vödörre), csúszásmentes gumiszőnyegre, több száraz törülközőre, illetve fésűre vagy kefére. Ha attól tartunk, hogy állatunk félelmében odakap, de mindenképpen meg kellene fürdetnünk (mert például valamivel beszennyezte a szőrzetét), tegyünk rá szájkosarat!
Akad olyan gazdi, aki a fürdetés idejére kiköti az ebet, hogy ne szökjön meg a művelet közben. Így azonban inkább kellemetlen élményekkel lesz gazdagabb és a gazda is szerezhet pár karmolást. A szabadban való fürdetés során a kutyánk nincs „sarokba szorítva” és bezárva, mint egy fürdőszobában, ezért talán jobban tűri a megpróbáltatásokat.
Legelőször is keféljük ki a kutya szőrzetét, ezzel a beleragadt apróbb szennyeződéseket is eltávolíthatjuk. Vegyük le róla a kullancs elleni nyakörvet is, mert a víz lemossa a hatóanyagot. A spot-on készítmények alkalmazását ugyanezen ok miatt fürdetés után meg kell ismételni.
Vágjunk bele!
Vigyázzunk, hogy a kutya szemébe és fülébe ne menjen víz, mert ha érzékeny, könnyen fülgyulladása lesz. A sampont mindig hígítsuk fel, 1 deci samponhoz kb. 4 deci vizet használjunk, és a hígított keverékből egy keveset a kezünkbe öntve a kutya fejénél kezdjük a bedörzsölést. Fokozatosan haladjunk a lábak, tappancsok felé. Öblítéshez használhatunk vödröt, vagy ha módunk van folyóvizet engedni, zuhanyrózsát. Várjuk meg, míg kutyánk lerázza magáról a felesleges vizet, és aztán dörgöljük szárazra a törölközőkkel. A szárítkozást ebünk maga is megkísérli, hempergéssel például. Egy idő után a törölközők egy részét rutinosan a kutya útjába tudjuk helyezni. Egyes kutyák a hajszárítót is tűrik, de legyünk óvatosak, nehogy megégessük a bőrét! Miután teljesen megszáradt, még egyszer fésüljük át a szőrzetet, hogy eltávolítsuk a kihulló szőrszálakat.
