„Jaj, de okos!”
Sokszor hallom ezt, amikor számomra ismeretlen emberek dicsérik Radart séta, vagy vezetőmunka közben.
Igaz, hogy könnyen tanul és az is igaz, hogy egy átlagos családi kutyánál több vezényszót ismer és többféle feladatot hajt végre.
De egy kutyafuttatón zajló rövid találkozás alkalmával ebből szinte semmit nem vehet észre a külső szemlélő. Séta közben általában csak az érzékelhető, hogy Radar figyel rám, nem szalad oda kontrollálatlanul más kutyákhoz, és ha hívom, odajön hozzám. Ha lábhoz kérem, akkor leül szorosan a bal lábam mellé. Mindezzel viszont nem az okosságát mutatja meg, hanem az engedelmességét, hiszen ilyenkor ahelyett, hogy az ösztöneire hallgatna, az én elvárásaimnak tesz eleget.
Tehát, valójában ilyenkor azt lehetne rá mondani, hogy: „Jaj, de szófogadó!”
A jó hír az, hogy bárkinek lehet ugyanilyen engedelmes a kutyája. Nem kell, hogy különleges képességekkel bírjon az eb. A rossz hír az, hogy ezért a gazdának (is) kell tennie.
Az első és legfontosabb: a jó kapcsolat kialakítása a gazda és kutyája között.
A második a gazda magabiztos és határozott fellépése.
A harmadik a gazda következetessége.
Ha ezek közül bármelyik, rossz esetben mindegyik hagy kívánnivalót maga után, az eredményezi az olyan viselkedést, amikor a póráz végén veszettül ugató és lábaival egyhelyben kapirgáló kutyával alig bír el a gazda. Csakis azért tudja kézben tartani, mert tízszer, tizenötször nagyobb az adott ember tömege, mint a kutyájáé.
Aggodalomra semmi ok! Az emberek túlnyomó többsége nem úgy születik, hogy eleve ért a kutyákhoz.
A kutyatartás, és kutya „kézbentartás” ismereteit meg lehet tanulni.
A leghatékonyabb az, ha szakember segítségét vesszük igénybe és a kapott tanácsokat megfogadjuk.
(Lejegyezte: Angyal Gábor)
