Egészséges táplálás – Az alapok
Akárcsak az embereknek, az állatoknak is különböző étrendre van szükségük a különböző életszakaszokban, bár ezeket az életszakaszokat náluk nehezebb elkülöníteni egymástól.
Bizonyos kritikus életszakaszok, életmódok és események – mint például a vemhesség, kölyök- és időskor, lábadozás, krónikus egészségi problémák és a fokozott mozgásmennyiség – megváltoztatják az állat tápanyagigényét.
Mikor és mennyit?
Osszuk el a kifejlett felnőtt kutyák napi táplálékmennyiségét több részletre és ha tehetjük többször, kis adagokban etessük kedvencünket. Így elkerülhetjük a gyomor megterhelését, illetve a gyomor túlterheléséből adódó problémáknak is elejét vehetjük. Soha ne mozgassuk kedvencünket evés után!
A kifejlett kutya energiaszükséglete általánosságban függ a méretétől és attól, hogy mennyit mozog naponta. Egy napi egy óránál kevesebbet mozgó kisméretű kutyának például – testtömegtől függően – 460–2600 kJ a napi energiaszükséglete, viszont egy nagyméretű kutyának, amely sokat mozog, esetleg munkakutyaként használják, akár 17000 kJ is lehet a napi energiaigénye.
A legfontosabb: friss víz!
A víz minden táplálás alapja. Víz nélkül a kutya csak néhány napig marad életben, éhhalál azonban csak akkor fenyegeti, ha elveszíti testtömegének negyedét-felét. Friss, tiszta ivóvíznek mindig kell lennie a kutya előtt. Nagy hőségben, illetve ha a kutya száraztápot eszik, jelentősen megnő a vízfogyasztása. Kedvencünk átlagos vízszükséglete 35-50 ml/kg. A kistestű kutyáknak arányaiban több folyadékra van szükségük, mint nagyobb testű társaiknak. (Például egy 5 kg-os kiskutya napi átlagos vízszükséglete kb. 250 ml, míg egy 50 kg-osnak kb. 2000 ml).
Házikoszt – nem mindegy, mit, csak gyakorlattal!
Kutyánk eledelének házilagos elkészítéséhez pontosan ismernünk kell az állat tápanyagigényét. Ha a házilag készített ételek a kutya étkezésének jelentős részét képezik, ügyeljünk arra, hogy kellő mennyiségű vitaminnal és ásványi anyagokkal egészítsük ki őket.
Fokozatosan és egyszerre csak néhány ételt vezessünk be, hogy a kutya emésztése alkalmazkodni tudjon az újdonságokhoz. Az ételmaradékok etetése esetén ügyelni kell arra, hogy a hús nem tartalmaz elegendő kalciumot, nátriumot, jódot, valamint A- és E-vitamint. Nyers hús etetése paraziták és kórokozó mikrobák veszélyét is jelenti. A csontok fontos kalciumforrást jelentenek a kutyáknak, de ha a kutya kiegyensúlyozottan táplálkozik, erre a plusz kalciumforrásra nincs szüksége. Sok csont és főtt máj etetése székrekedéshez vezethet. Ugyanakkor a nyers máj hasmenésre hajlamosít. Kizárólagos májetetés az A vitamin túladagolásához vezethet. Gabonaféléket és zöldségeket csak főtt állapotban szabad adni.
Előregyártott állateledelek
A márkás állateledelek minősége, tápanyagtartalma és biztonsága garantált. A termékek sokféle recept alapján, több változatban és állagban készülnek, mindenki kiválaszthatja a neki és kutyájának leginkább megfelelőt. A teljes értékű kutyaeledel önmagában biztosítja a kiegyensúlyozott táplálást, a kiegészítő eledel pedig egyéb ételekkel keverve adható.
Száraz tápok
A száraz tápok víztartalma mintegy 10-12%, lehetnek lisztszerűek, granuláltak, extrudáltak vagy sütött kekszszerűek. A száraz jellegű tápok főbb alapanyagai a gabonafélék és melléktermékeik, szójatermékek, vágóhídi melléktermékek, tejipari melléktermékek, zsírok és olajok, valamint vitamin- és ásványianyag-premixek. A száraz tápok előnye, hogy több hónapig eltarthatók, könnyen tárolhatók és gyorsan kioszthatók – azonban ízletességük néha nem kielégítő.
Nedves tápok
A nedves (konzerv) tápok szokásosan mintegy 70-80% vizet tartalmaznak. Főbb alkotórészeik: húsipari melléktermékek, esetleg szójatermékek.
Csontból is megárt a sok…
Egyen kedvencünk csontot vagy sem? A túl kevés ugyanolyan rossz, mint a túl sok. A csont etetésének is megvannak az előnyei és a hátrányai. A csontok kalcium- és foszfortartalmára szüksége van a kutyának, valamint a megfelelő szilárdságú csontok felépítéséhez. Hetente 1-2 alkalomnál többször ne adjunk csontot a kutyának.
Két „csontos nap” között mindig legyen 1-2 „nem csontos nap”, amikor konzervet, vagy tésztafélét kapjon, ami ellensúlyozza a csont keménységét, és nem okoz szorulást. 3 hónapos kortól már lehet adni. Ami nagyon fontos: a mértékletesség. Bármennyire is szereti a csontot, egyszerre ne adjunk nagyobb mennyiséget, és mindenképpen alaposan főzzük meg, soha ne kapja nyersen!
A szilánkosan törő csöves csontokat (elsősorban víziszárnyasok, valamint öreg kakas és tyúk végtagcsontjai) ne adjuk, mert belefúródhatnak a nyelőcsőbe vagy a bélbe, komoly sérüléseket és vérzéseket okozva.
Lehetőleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait adjuk (pl.: farhát, mellcsontok), vagy jól megfőtt csirkenyakat. Ezek nem okoznak problémát. A nagyobb, főtt csöves csontok rágcsálása (pl.: sertés vagy marha combcsont és lábszárcsont) kiváló elfoglaltságot nyújt a kutyák számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogaikat is tisztítja. Sertéshúst csonttal az Aujeszky betegség miatt csak és kizárólag hőkezelve (sütve, vagy főzve) adjunk!
