Felismered a padlón guruló üres üveg hangját?
Én igen.
Épp erre a hangra lettem figyelmes amikor Radarral hazafelé menet elindult velünk a 151-es @VT-ARRIVA busz.
Elhelyezkedtünk. A busz nem volt zsúfolt. a 350 lóerős motor szinte felgyűrte az aszfaltot induláskor.
Ekkor lettem figyelmes a jármű padlóján gurgulázó üveg hangjára. Az előttünk levő ülés alól gurult ki Radar elé, majd szépen elhelyezkedett a kutya mellső mancsai között.
A lábam előtt hever a következő Facebook bejegyzés témája – gondoltam magamban.
Lefotózom, és írok egy felháborodott, népnevelő hangvételű bejegyzést, a felelőtlen és hanyag utasokról.
Készítettem is vagy 15-20 felvételt, hogy biztosan legyen legalább egy jó kép.
De ma valahogy nem tudtam igazán felháborodni ezen az emberi hanyagságon. Sokkal érdekesebbnek találtam azt, hogy – bár kézenfekvő lehetett volna – a kutya nem mozdult rá a flaskára.
A vakvezető kutyák tenyésztésekor, kiválasztásakor általában fontos szempont az, hogy az adott kutya ne legyen apportos, vagyis a zsákmányszerző ösztöne, a mozgó tárgyak utáni érdeklődése a lehető legcsekélyebb legyen.
Vezető munka közben ugyanis veszélyes helyzetet idézhet elő az, ha a kutya az ösztöneinek engedelmeskedve egy, a környezetében észlelt mozgó tárgy után veti magát.
Az, hogy egy labrador teljesen apportösztön-mentes legyen, persze nem tud minden esetben 100%-ig teljesülni. Ilyenkor az önkéntes kölyöknevelők, majd a kiképzők feladata az, hogy korlátok közé tereljék a kutya zsákmányszerző ösztönét.
Radar rendkívüli módon szeret az eldobott száraz faágak, vagy apport játékok után futni, majd az elkapott tárgyat elém hozni, és alig várja, hogy újra eldobjam azt. Tehát – azt hiszem – ennek alapján kijelenthetem, hogy Radar bizony erősen apportos kutya.
Ennek ismeretében különösen figyelemre méltónak tartom, hogy vakvezető kutyahámban nem engedelmeskedik az apport ösztönének. Hogy ezt megmutassam azoknak, akiket érdekel, a fényképezésről videózásra váltottam. (A videóhoz kattints ide!)
Úgy vélem, ezen a videón jól látszik az, hogy valóban extra önuralmat és fegyelmezett viselkedést vált ki a vakvezető kutyából az, ha rajta van a munkaruha, vagyis a vakvezető kutyahám. Ez az önuralom és fegyelmezett viselkedés persze nincs magától, egyrészt a kiképző munkájának, másrészt a gazda következetességének eredménye.
Utóbbit nem azért írtam le, mert saját magamat szeretném fényezni, hanem azért, mert minden látássérültnek jól felfogható érdeke az, hogy vakvezetőkutyáját mindig minden körülmények között jól kézben tudja tartani, illetve az, hogy ne is kelljen igazán kézben tartani a kutyát, hanem az saját magát legyen képes „fegyelmezni”.
(Lejegyezte: Angyal Gábor)
