Hogy megkönnyítsük kedvencünk, saját magunk és az állatorvos dolgát is, érdemes az állatorvosi látogatás előtt pár dolognak utánanézni, felkészülni rá. A sürgős esetek előtt a gazdinak magától értetődően nincs ideje és lelkiereje mindent átgondolni. Ezért hasznos már az állat beszerzése után felkészülni az első állatorvosi vizitre.
Mit vigyünk magunkkal az állatorvosi rendelőbe?
Természetesen az állatot magát! Vizsgálatok nélkül, a gazditól hallott információk alapján ugyanis nehéz pontos diagnózist felállítani. Mielőtt bármilyen kezelést, gyógyszert kapna az állatunk, az állatorvosnak meg kell vizsgálnia, hogy valóban indokolt-e a kezelés.
A biztonságos szállítás, utazás és várakozás érdekében vigyünk magunkkal állatszállító dobozt, szállító ketrecet, nyakörvet, pórázt, indokolt esetben szájkosarat. Miért? Mert a váróteremben több, különböző fajtájú és vérmérsékletű állat is várakozni fog. Állatunk komfortérzete, saját magunk és állatunk biztonságának megőrzése érdekében mindig vigyünk valamilyen eszközt, amellyel könnyen megfoghatjuk kedvencünket (nyakörv, póráz) vagy pedig legyen nálunk szállítódoboz, melyben az állatunk biztonságban érezheti magát.
Célszerű stabil, könnyen, gyorsan szétszedhető ketrecben hozni az állatunkat és valamilyen „otthon illatú” saját ronggyal kibélelni, hogy ezzel is mérsékeljük a kedvencünket érő stresszt. Otthon már szállítás előtt szoktassuk hozzá az állatokat az eszközökhöz. A cicának hagyjuk, hogy pihenőként megszokja és használja a szállítódobozt. Jutalomfalatokkal motiválhatjuk a használatra. A kutyákat pedig már kiskoruktól kezdve próbáljuk hozzászoktatni a nyakörvhöz, a pórázhoz és a szájkosárhoz is. A kisállatok szállításánál a fulladás és a hőguta elkerülése érdekében mindig ellenőrizzük, hogy a szállítódoboz vagy a kosár megfelelően szellőzik-e!
Nagyon fontos magunkkal vinni az állatunk hivatalos iratait (oltási könyvet, állatútlevelet). Informatív lehet az állatorvos számára, ha visszük a régebbi kórlapokat, laboreredményeket vagy szakorvosi vizsgálatok eredményeit.
Amit a gazdi tud, de az állatorvos még nem
A látogatás során információval segíthetjük az állatorvost. Ha az állatunk nem barátságos, vagy akár egyenesen harapós, mindenképpen hívjuk fel rá az állatorvos és az asszisztens figyelmét!
Érdemes átgondolni, mióta van rosszul az állatunk, mit és mennyit evett, milyen gyakran ürít, milyen a vizelet és a bélsár, milyen szokatlan viselkedést tapasztalunk, vagy milyen gyógyszereket szed rendszeresen. Gondoljunk azokra a kérdésekre, melyeket mi kapunk az orvosnál! Az állatorvos is hasonlóakat kérdezhet az állatunkról.
Sokat segíthet a gyógyszerek dózisának beállításához, a korai betegség-megállapításhoz, ha megmérjük az állatunk testtömegét és jelezzük ezt az orvos felé. Ne essünk kétségbe, ha nincs mérlegünk, a legtöbb rendelőben van lehetőség testsúlymérésre. Bizonyos eseteknél érdemes bélsármintát is vinni magunkkal vagy videó felvételt az állat szokatlan viselkedéséről.
Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy az állatorvosi vizsgálat előtt ehet-e, ihat-e az állatunk, érdeklődjünk a látogatás előtt telefonon. Az állatorvos kérni fogja a gazdikat, hogy közvetlenül műtét előtt ne adjanak enni, inni az állatnak, hiszen ez később gondot okozhat az altatásnál.
Ha kölyökkel, fiatal állattal megyünk
Ha fiatal állattal megyünk az állatorvoshoz, színesítsük az első pár látogatást pozitív élményekkel! Bár az oltás vagy a chipbeültetés kellemetlen lehet az állatunk számára, jutalomfalatokkal, kedves szavakkal, kis sétával pozitív élménnyé varázsolhatjuk, így kedvencünk később is szívesen jön majd velünk az állatorvosi rendelőbe. Az utazáshoz és a vizsgálatokhoz is elkezdhetjük már egész kiskorban hozzászoktatni az állatokat (kicsit megtapogatjuk a hasát, belenézünk a fülébe stb.). A hosszú várakozást elkerülendő érdemes telefonon időpontot kérni vagy olyankor menni , amikor jellemzően kevesebben vannak a rendelőben.
