Az egyik legfontosabb, amit kutyánknak tudnia kell, a behívás. A behívás akkor működik megbízhatóan, ha a kutya különféle ingerek hatásának kitéve is hallgat hívó szavunkra. Ha a kutya „általában idejön, csak akkor nem, ha kutyát lát, ha macska fut”, nem elfogadható. A kutyának MINDIG reagálnia kell a gazda hívó szavára. Ha ezt annak ellenére nem teszi meg, hogy ismeri a feladatot, akkor a kutya nem tisztel bennünket, nem fogadja el a szavunkat mindenekfelett. Ekkor érdemes elgondolkodni a kapcsolatunkon.
A kutya behívását egy egészen egyszerű gyakorlattal kezdjük tanítani. Elkezdünk futni úgy, hogy a kutya lássa, mit csinálunk. Hamarosan csatlakozni fog – ekkor dicsérjük meg és jutalmazzuk meg alaposan! Játsszuk el ezt néhányszor, amíg a kutya rájön: ha odajön, jutalom vár rá, a gazdánál kellemes élmények érik. Mondjuk ki hangosan a „Hozzám!” parancsszót. Amikor a kutya már minden esetben odafut hozzánk, próbáljuk mozgás nélkül, egy helyben állva hívni. Ha nem jön, tegyünk néhány lépést a kutyától távolodva. Ha odajön, dicsérjünk, jutalmazzunk bőven.
Amikor semleges környezetben már megy a feladat, fokozatosan növeljük az ingerek számát és mértékét. Először új helyen próbálkozzunk, aztán úgy, hogy egy ismerős kutya is jelen van – de csak játék után próbálkozzunk az elhívással a másik kutya mellől, különben elronthatjuk az eddig felépített feladatot! –, majd egyre növeljük a „zavaró” dolgok számát. Előfordulhat, hogy kutyánk figyelmét erősen lekötik a zavaró ingerek. Igyekezzünk ekkor is felhívni a figyelmet magunkra, szólítsuk nevén a kutyát, hogy ránk figyeljen, ismét mozogjunk távolodva, fussunk vagy menjünk határozott léptekkel.
Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a behívás az új szinten nem stabil, lépjünk vissza az előző szintre. Nem érdemes erőltetni vagy siettetni a dolgot és hamar emelni az ingerek számát, hiszen minden egyes figyelmen kívül hagyott hívás rontja a tanítás hatékonyságát.
Mit ne tegyünk?
- Ne fussunk a kutya felé, ne menjünk utána, ha a behívásunkra nem reagál. Mindig ellenkező irányba fussunk, a kutyától távolodva. Ha a kutya után megyünk, a kutya számára ez lesz az üzenet: „Ha akar valamit a gazdi, idejön!” Könnyen kitalálható, hogy ez után a következtetés után mennyire lesz behívható…
- Ne kössük azonnal pórázra a kutyát a behívás után, ne vigyük rögtön haza: így negatív élményként élné meg a behívást, hiszen az egyet jelent a szabadsága korlátozásával. Engedjük vissza játszani, futkosni egy kicsit a többiekkel.
- Ne ismételgessük számtalanszor a hívó szót. Mondjuk ki egyszer határozottan, majd ha nem reagál, újra határozottan. Ha erre nem jön, akkor vagy nincs tisztában a feladattal, vagy nem tisztel bennünket annyira, hogy reagáljon rá.
- Behíváskor soha ne büntessünk a kutyát, ha késve vagy lassan kullog hozzánk – de akkor se, ha már elindult felénk. A büntetéssel éppen ellenkező hatást érhetünk el, mint amit szeretnénk. Az ember úgy gondolkodik, hogy ha most megbünteti a kutyát, az majd legközelebb gyorsabban jön. A kutya viszont azt érzékeli, hogy ha ezt a szót hallja, és odamegy, akkor megbüntetik. Inkább igyekezzünk olyan motivációs eszközt találni, amiért a kutya sietve és szívesen jön hozzánk.
- Soha ne hívjuk magunkhoz mérgesen a kutyát! Mi sem szívesen mennénk oda valakihez, aki dühösen ordibálja a nevünket.
