Hogyan kerülhetnénk el, hogy kutyánk a földre hullott vadgesztenyét a szájába vegye?
Egy korábbi Facebook-bejegyzésben a vadgesztenye kutyákra vonatkozó veszélyeiről írtam. Most arról számolok be, hogy miként igyekszem védekezni ellene.
Mivel Radar is szétrágott egy vadgesztenyét, és gyakorlatilag nem tudom elkerülni a környék összes gesztenyefáját, ezért ki kellett találnom valamit, hogy még egyszer biztosan ne fordulhasson elő ilyesmi.
Látássérültként kevés eszközünk van arra, hogy érzékeljük, hogy a kutya valamit fel akar enni, vagy esetleg épp felszed valamit.
Kézenfekvő megoldás tehát a szájkosár alkalmazása, mivel az biztosan megakadályozza azt, hogy egy vadgesztenyét (vagy szinte bármit) a szájába vegyen az eb. Gyakorlatilag a szájkosár akár a kutya életét megmentő prevenciós eszköz is lehet. Ugyanakkor a szájkosár viselete a társadalom felé azt üzeni, hogy a szájkosarat hordó kutya egy veszélyes eb.
Márpedig a segítőkutyáknak – köztük a vakvezetőkutyáknak is – még olyan helyeken sem kell szájkosarat viselniük, ahol minden más kutyának kötelező, mivel egyáltalán nem harapósak. Hiszen ha egy kutya agresszivitást mutat az emberek felé, az eleve kizárja, hogy segítőkutya lehessen belőle.
A vakvezetőkutyákról szóló nyilvánossági kommunikációban eleddig még csak alig esett szó arról, hogy az, hogy egy vakvezetőkutyán szájkosár van, az nem azt jelenti, hogy harapós, csak megakadályozza azt, hogy felszedjen a földről bármilyen ehető dolgot. Ez az információ még nem épült be a köztudatba.
Így az, ha egy vakvezetőkutyán szájkosár van, félreértésekre adhat okot egy külső szemlélő számára.
Ezért – akár kockázatvállalás árán is – igyekszem kerülni a szájkosár használatát.
Valahogy azonban mégis szeretném védeni Radar egészségét.
Egy vakvezetőkutya-kiképzőtől hallottam, hogy a tiltás és büntetés alkalmazása helyett célravezetőbb kiképzési módszer az, ha a „rosszalkodás” megelőzése okán alternatívát kínálunk a kutyának. Arra gondoltam, hogy ha Radar szájában már van valami, amit nem akar elengedni, akkor nem fog felszedni semmit. Radar szívesen apportozik, bármikor hajlandó játékot, vagy akár egy darab faágat hosszasan cipelni a szájában. Fogtam hát a kedvenc gumicsontját, és biztattam, hogy séta közben tartsa azt a fogai között.
Tehát, egy számomra is és neki is megfelelő alternatívát kínáltam fel arra, hogy mit vegyen a szájába.
A kritikus, vadgesztenyés terület elérése előtt néhány perccel egy-két menet dobálóst játszottunk a gumicsonttal, majd a játékkal a szájában áthaladtunk a földre hullott vadgesztenyéken, és utána is játék következett.
Abban bízom, hogy megérti, hogyha úgy megyünk át a gesztenyésen, hogy közben ő hozza a játékot, akkor miután átértünk, egy számára szórakoztató játék következik. Eddig bevált a módszer.
Az alternatíva felkínálása mint kutyakiképzési módszer azért is szimpatikus számomra, mert akár teljesen vakon is végrehajtható.
A felevés tiltásához többnyire látni kell, és a büntetést is akkor érdemes alkalmazni, ha nagyon-nagyon rövid időn belül végre tudjuk hajtani a nem kívánt cselekvést követően. Ehhez is általában szükséges a látás.
Nem biztatok senkit arra, hogy hozzám hasonló módon kiképző segítsége nélkül kísérletezgessen, viszont az MVGYOSZ Utógondozási programja keretében szakszerű segítséggel lehet próbálkozni a látó kontroll hiányában is alkalmazható problémamegoldási módszerek elsajátításával.
Lejegyezte: Angyal Gábor
