Előfordulhat, hogy mozdulatlanul kuporgó vagy röpképtelenül a fűben ugrálva menekülni próbáló madárral hoz minket össze a sors. Ilyen esetben az első néhány percet szánjuk a helyzet nyugodt felmérésére.
Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen madárról van szó. Ez nem utolsó sorban a saját testi épségünk megóvása miatt fontos, mivel már egy vércse méretű ragadozó is kellemetlen sérüléseket okozhat erős markolású lábaival. Az ökölnél kisebb madarak nemigen okozhatnak problémát. Az ennél nagyobb kampós csőrű, erős karmos lábú ragadozókkal; a hosszú lábú, nyakú és csőrű gólyákkal, kócsagokkal és gémekkel bánjunk óvatosan, mert sérüléseket okozhatnak.
A következő lépés a madár állapotának felmérése az árulkodó jelek alapján. Ha könnyen meg tudjuk fogni, egész biztosan nagyon beteg vagy súlyos sérülése van, hiszen a vad madár fél az embertől, és ha tud, elmenekül. A sérült madarakat gyakran már nagyon leromlott állapotban találjuk meg, amikor már sem repülni, sem futni nem képesek. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a lihegés, a letargia rossz jel; a furcsán álló végtagok törött szárnyra vagy lábra utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés állhat, és gyakran véres sebek is láthatók rajtuk. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat sokat segít, mert a beteg madár szeme ugyanolyan fénytelen, vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy beteg kisgyereké.
Hogyan fogjam meg?
Ha nem fér el a markunkban, mind a madár, mind a magunk védelme érdekében az a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel leborítjuk az állatot. A fej letakarása jótékonyan megnyugtatja őket, egyszerűbbé teszi a megfogásukat. Ha semmi ilyesmi nincs kéznél, egy erősebb lombos ágat is használhatunk. A ruhaanyag előnye, hogy abba lazán becsavarva a madarat akár szállíthatjuk is. Lehetőleg ne álljunk a madár fölé, mert ez számukra szokatlan és félelmetes, inkább guggolva közeledjünk.
Szállítás és elhelyezés
Szellőző lyukakkal ellátott papírdoboz a legjobb szállító és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni és sokktalanítani a madarat. A dobozba érdemes néhány marék füvet, szénát vagy szalmát tenni, de az újságpapír bélelés is jó az ürülék felszívásához, ami fontos a madarak tollazatának tisztántartása miatt. Kisebb madarak esetén érdemes a papírdoboz két szemközti oldalán átszúrni egy ujjnyi vastag ágat, és erre ültetni a madarat. Ha képes megkapaszkodni, az már önmagában jó jel, fontos információ az állat állapotának felmérésében. Amennyiben a madár néhány napig nálunk marad, a doboz alján rendszeresen cseréljük az almot.
Ablaknak ütközött, kába madár
Szerencsére sok esetben a madarak csak elkábulnak, ha ablaküvegnek repülnek. Ez esetben tegyük az állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és hagyjuk így pihenni egy-két órát a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy a sötét, nyugodt környezetben a madár kipihenhesse a megrázkódtató élményt. A pihentetés után próbáljuk elengedni. Ha elrepül, megoldottuk a feladatot. Amennyiben nem tud elrepülni a madár, vagy furcsán viselkedik (nem tud megülni az ülőrúdon, rázza vagy lógatja a fejét) – és lehetőség van rá -, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve továbbra is furcsán viselkedik, a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentő helyre.
Elsősegély, etetés és itatás
A madármentés legnehezebb, legösszetettebb kérdése annak eldöntése, hogy milyen elsősegély jellegű beavatkozásra van szükség. Mivel a cél a sérült madár mielőbbi eljuttatása a professzionális gyógyítókhoz, ne kezdjük el házilag kezelni a sebeket, a sérült csontokat. Ennél sokkal fontosabb a nyugalom és a védett, sötét, kiegyenlített hőmérsékletű elhelyezés, ami segíti megnyugtatni a madarat, csökkenti a vergődő mozgást, ami egyrészt újabb sérüléseket okozhat, másrészt gyorsítja az erő- és energiatartalékok felélését.
Amint lehetőségünk van rá, próbáljuk megitatni a madarat. Ehhez használhatunk egy szívószálat, műanyag orvosi fecskendőt, pipettát, kiskanalat, de akár az ujjunkat is, ha vízbe mártjuk, és a lecsurgó cseppeket a madár csőrébe irányítjuk. Egyszerre mindig csak kevés vizet adjunk, és figyeljük a madár reakcióját, hogy nyel-e. Ilyen lassú itatással nem kell félnünk attól, hogy „megfullasztjuk” a madarat, mert ha elég neki vagy nincs kedve inni, azt a fej megrázásával jelzi. Az ivóvízben feloldhatunk némi szőlőcukrot, és akár kalcium pezsgőtablettát is, előbbi energia-utánpótlást jelent, utóbbi az izomgörcsöket csökkenti és sokktalanító hatású.
A sérült madaraknak többnyire nincs szükségük elsősegély jellegű táplálásra, ami alól csak a hosszabb ideje éhező példányok kivételek. A madár éhezési állapota kis gyakorlattal megállapítható a mell közepén függőlegesen végighúzódó tarajos szegycsont kitapintásával. Ha késpengeszerűen vékonynak érezzük, az azt jelenti, hogy a madár akár napok óta nem evett. Ilyenkor érdemes megpróbálni néhány falattal megetetni a madarat.
Verébszerűen kúpos csőr esetében magevő madárral, kampós vagy hegyesedő végű egyenes csőr esetében ragadozó vagy rovarevő madárral van dolgunk. A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai. A megtalálást (a madarak ekkor vannak a legrosszabb állapotban) követő első néhány etetéskor a táplálékfalatkákat – gyors energia utánpótlásként – szőlőcukorba (oldat vagy por) is márthatjuk. Ezek a „húsevő” táplálékok az önállóan táplálkozni nem tudó magevőket is átsegíthetik a krízisen.
A falatok egyik madárcsoport képviselője esetében se legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fémcsipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a madár nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg a csőr két oldalát, majd óvatosan nyissuk szét addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni. A falatokat érdemes az itatóvízbe mártani, mert ez könnyíti a nyelést, és egyben gondoskodik a vízutánpótlásról is. Az elsősegély jellegű etetés szerepe a veszélyes mértékben eléhezett madár azonnali energia-utánpótlása, ezért egy-egy alkalommal csak 3-4 falatot és lassan etessünk, a kínálások között hagyjunk időt a madárnak a nyelésre, pihenésre. Ha sikerült a madárba belediktálnunk némi ételt, és az benne is marad, csukjuk vissza a doboz tetejét, hogy alhasson, emészthessen. Egy felnőtt madarat rigó méretig elegendő naponta 3-4, az ennél nagyobbakat 2 alkalommal megetetni és megitatni.
Amint elláttuk az állatot, elkezdhetünk foglalkozni az elhelyezésével, mert ne felejtsük el, hogy a sérült egyednek korszerű szakellátásra van szüksége, amit csak az erre szakosodott intézményekben kaphat meg!
Forrás: https://www.knp.hu/hu/serult-madarat-talaltam
