A szarvasmarhát – korától, nemétől és hasznosításától függően – számos megnevezéssel jelölik élete során. „Hízó marha” például lehet bármely hústermelő szarvasmarha, nemétől függetlenül, de a „tehén” megnevezés kizárólag a nőivarú egyedekre használatos.
Borjak
Az újszülött borjakat, ellés után, nemtől függetlenül egészen választásig szopós borjúnak nevezzük. Ebben az időszakban vagy az anyjuk tejét isszák, vagy tejjel, tejpótlóval itatják őket. Ha a hímeket és a nőstényeket külön-külön szeretnénk megnevezni, akkor bikaborjúnak vagy üszőborjúnak hívhatjuk őket. Választás után féléves korig választott borjúnak nevezzük őket. Ez az időszak húsmarhák esetén kitolódhat, hiszen ott nem a tejtermelés a cél. A gazdák ráérnek később is elválasztani a borjakat az anyatehéntől.
Ezután következik a növendék kor. Félévestől egy éves korig éven aluli növendéknek, utána éven felüli növendéknek hívjuk őket egészen a tenyésztésbe vételig.
Tehén és bika
A nőivarú marhákat megtermékenyülésükig üszőnek hívjuk, ha pedig vemhesült, már vemhes üszőnek mondják. Az ellés után kiérdemlik a jól ismert „tehén” nevet.
A hímivarú marhát bikának nevezzük. Tenyésztésbe vétel előtt növendék bika, utána tenyészbika. A mai ipari termelésben egy jó genetikával rendelkező bikának rengeteg (akár több ezer) borja születhet. El sem tudjuk képzelni, hogy egy ilyen bikának hány leszármazottja lehet. Találkozhatunk még ivartalanított hímivarú növendék marhákkal, ők a tinók. Két-három éves koruk között borjúfogas tinónak, később négy éves kor után ökörnek nevezzük őket. A „Tanulj, tinó, ökör lesz belőled!” mondás abból ered, hogy amelyik tinó nem tanult bele a kocsihúzásba, azt levágták, és nem lett belőle ökör.
Hízó marhának nevezünk minden olyan marhát, nemtől függetlenül, amelyet hústermelés céljából tartanak, és hízott marhának nevezzük azokat az állatokat, amelyek érettek a vágásra.
Forrás: Tankönyvtár
