Vagy mégis? Budapesten, a IX. kerületben készült az alábbi fénykép. Jól látható, hogy a szennyezett macskaalmot valaki egy virágágyás közelébe, az utcai hulladékgyűjtő kosár mellé helyezte el.
Az illető először a szemetes egyik oldalához öntötte ki a macskaalmot, majd a következő alkalommal megjelent a kidobott alom a kosár másik oldalán is. Ez a fajta macskaalom nem biológiailag lebomló fajta, ezért valószínűleg még hónapokig „díszíti” majd az amúgy rendezett környezetben található zöld területet.
No de mit tehetünk a használt alommal? Mi a helyes megoldás?
Többféle lehetőségünk is van. Manapság, már több helyen vásárolhatunk környezetbarát macskaalmot. Ezek egy része újrahasznosított anyagokból készült, más fajták pedig olyan növényi alapanyagokból, amelyek lebomlanak a környezetben, vagyis komposztálhatóak. A természetes almok előnye, hogy ritkábban kell cserélni őket, tehát hosszabb távon gazdaságosabb a használatuk.
Az általános, „klasszikus” macskaalmok ezzel szemben nem bomlanak le, és nem lehet őket a szelektív hulladéktárolókba önteni. A nem lebomló almokat, hogy ne szennyezzék a szemetest és ne árasszanak kellemetlen szagokat, zacskóba kell helyezni, majd a háztartási, kommunális hulladék gyűjtésére alkalmas szemetesbe kidobni.
A gyártók és a forgalmazók feltüntetik a csomagoláson, hogy milyen típusú hulladékként kell kezelni a terméküket.
Például:
„Biztonsági figyelmeztetések, ártalmatlanítás: háztartási hulladékként kezelhető. A macskaalmot a dugulásveszély miatt ne dobja a WC-be!”
Vagy:
„Könnyen csomósodó öko macskaalom, 100%-ban komposztálható növényi rostokból. Nem tartalmaz kémiai adalékanyagokat. Magas nedvszívó képességű. Biológiailag lebomlik.”
A WC eldugulhat az alomanyagoktól, de ha csak a cicák bélsarát dobjuk bele, attól nem fog eldugulni. A biológiailag lebomló alomanyagok, ha megfelelő mennyiségű vízzel öblítjük le, szintén nem okoznak dugulást.
